A boldogság, a fájdalom és a szenvedés keveredik a történelem és kultúra labirintusában, ahol a hit nem csupán vallási aspektus, hanem a háborúk mozgatórugója is lehetett. A hit, mint erő, mely összeköti az embereket, sokszor kanyarog a legnagyobb konfliktusok, háborúk színpadán. A történelem során a hit megnyilvánulása, legyen az politikai, vallási vagy kulturális kontextusban, mély nyomot hagyott a társadalmak fejlődésében.
Amikor a háború kitör, a hit és a bátorság magasan emelkedik, hiszen sokan elhiszik, hogy az igazság mellett harcolnak. A középkorban a keresztes háborúk például nemcsak területi gyarapodásról szóltak, hanem egy mélyen gyökerező vallási hitről is, amely sokakat hajtott a csataterekre. Az emberek elhitték, hogy küldetésük van, hogy megvédjék hitüket, és hogy a végső győzelem nem csupán a hadi sikerről, hanem a lelki üdvösségről is szól.
Ugyanakkor a hit sokszor a kultúrák közötti párbeszéd és konfliktus forrása is volt. Amikor egy új hit, vallás vagy filozófia megjelenik, az gyakran kihívást jelent a hagyományos nézetekkel szemben. A reneszánsz idején a humanizmus és a különböző szellemi áramlatok ellentétben álltak a korábbi hitekkel, ami új kulturális irányvonalakat teremtett, de földrajzi és társadalmi feszültségeket is okozott.
Az I. és II. világháború alatt a hit újra középpontba került. A nemzetek nemcsak politikai célokért, hanem ideológiai hitekért is harcoltak, legyen az fasiszta, kommunista vagy demokratikus alapokon. Az emberek hite a saját ideológiájukban, a hazájukban, valamint az ellenségekben való hit ellenállhatatlan erővé vált, amely sok esetben a legfontosabb motivációt nyújtotta a harcokhoz. Az elköteleződés, amit a hit táplál, nemcsak a politika sűrű szövevényét alakította, hanem a háború közvetlen következményeit is.
A kultúra átlépte a háborúk határait, új érdekességeket hozva a sérült társadalmakba. A háború utáni újjáépítés, a művészetek és a tudomány fejlődése, mind-mind a hit erejét tükrözi, amely segítette az embereket abban, hogy a történelem legnehezebb pillanataiban újra talpra álljanak. A hit a remény lángját is táplálja, lehetővé téve, hogy a kultúra tovább éljen és fejlődjön, még a legrosszabb időkben is.
Az emberi történelem folyamán megfigyelhető, hogy a háborúk és a hit szoros kapcsolatban állnak egymással, és hogy a kultúra fejlődése folyamán a hit nem csupán egyéni, hanem közösségi szinten is meghatározó szerepet játszik. Az ember és a háború örök táncában a hit ereje mindig is a legfontosabb vezérfonal marad, amely formálni tudja az emberek életét, identitását és a jövő iránti hitüket is.