A Szabadkőművesség olyan titkos társaságokat ölel fel, melyek az emberi kultúra és történelem szövetéhez mélyen hozzájárultak az Újkor alatt. Ezen rendek fejlődése többdimenziós perspektívát ad az egyes kulturális és társadalmi átalakulások megértéséhez, kezdve a felvilágosodás eszméitől egészen a modern demokráciák kialakulásáig.
A szabadkőművesség szimbolizmusának és rituáléinak gazdag világa állandóan megújuló kultúrát hozott létre, mely egyesítette a tudományt, a filozófiát és a művészeteket. E társaságok tagjai, akik sokszor kiemelkedő személyiségek voltak a korukban, mint például tudósok, írók és politikai vezetők, a tudás és a társadalmi felelősségvállalás középpontjában álltak. Az ő értékeik és ideáik nem csupán egy szűk társadalmi rétegre vonatkoztak, hanem szélesebb közönség számára is elérhetők voltak, amely segítette a kultúra fejlődését.
A Szabadkőművesség története szervesen összefonódik az Újkor nagy eseményeivel, mint például a francia forradalom, amely során a szabadkőművesek által képviselt eszmék – szabadság, egyenlőség és testvériség – kulcsszerepet játszottak. Az ilyen eszmék segítettek megerősíteni a polgári értékeket és a modern országok demokratikus alapjait. Az amerikai függetlenségi háború alatt is számos szabadkőműves vezette a mozgalmat, így a szabadkőműves hagyományok nemcsak a kultúra, hanem a politika terén is meghatározóak lettek.
A szabadkőművesség terjedése a világ különböző tájain, mint például Európában és Amerikában, különféle kulturális áramlatokkal találkozott. A különböző földrajzi és társadalmi környezetek reakciói sokszínű formákat öltöttek, amiket a helyi kultúrák aspektusai alakítottak. E boldogulási próbálkozások révén a szabadkőműves eszmények univerzális vonzerőre tettek szert, ami a globalizáció korában is érvényesül.
Manapság a Szabadkőművesség öröksége tovább él, és hatása érzékelhető a képzőművészetben, az irodalomban és más kulturális jelenségekben. A szabadkőműves szimbólumok és értékek a modern társadalmakban is fontos diskurzusokat generálnak a közösségi összetartásról és az egyén szerepéről a társadalomban, amely lehetőséget teremt egyfajta párbeszédre a múlt és jelen között.