A glasznoszty, vagyis a nyitottság és átláthatóság politikája, a modern kultúra és történelem találkozásának izgalmas jelensége. A fogalom eredetileg a Szovjetunió politikai reformjából származik, ám hatása messze túlmutatott a politikai szférán, és mélyen beágyazódott a kultúrába is. A glasznoszty nem csupán a kormányzati reformok szónoklata, hanem egy olyan filozófia, amely a társadalom szövetét, a közösségi introspektív kultúráját is magába foglalja.
Történelmileg nézve a glasznoszty kulcsszerepet játszott a szovjet társadalom átalakulásában a 1980-as évek végén. Az emberek, akik eddig megfélemlítve éltek, végre elkezdhették kifejezni saját véleményüket és érzéseiket. Ez a szabadság nemcsak a politikai diskurzusra volt hatással, hanem a művészetekre és a kultúrára is. Az emberek elkezdtek alkotásaikban kifejezni a társadalmi és politikai feszültségeket, új irányzatokat teremtve a zenében, irodalomban és a képzőművészetekben.
A modern kultúrában a glasznoszty szelleme tovább él, új utakat nyitva a kreativitás előtt. Napjainkban az információtechnológia fejlődésével a közönség sokkal szélesebb spektrumot kap a kulturális tartalmakhoz való hozzáférés terén. A közösségi média lehetővé teszi, hogy az emberek megosszák gondolataikat és érzéseiket, ami a glasznoszty ideáját egy új szintre emeli. A világ sok különböző zugában találkozhatunk azzal a vággyal, hogy nyitottabbá tegyük a társadalmat, minden kultúra és nézőpont számára teret adva.
Az évek során a glasznoszty nem csupán politikai fogalom maradt, hanem filozófiává vált, amely a társadalmi kapcsolatokban, a kultúra fejlődésében és a történelmi diskurzusban is tükröződött. Az emberek egyre inkább keresik a közös nevezőt, abban a tudatban, hogy a különbözőség érték, és hogy a nyitottság segíthet a múlt sebeihez való viszonyunk helyreállításában. Így a glasznoszty nem csupán a múltról beszél, hanem a jövőnk lehetőségeiről is, egy olyan világban, ahol a kulturális sokszínűség nemcsak elfogadott, hanem ünnepelt is.