A középkori börtönök nem csupán szomorú helyszínek voltak, hanem a társadalom és a kultúra lenyomatai is. A börtönök nem csupán büntetési intézmények voltak, hanem a korabeli értékrend, jogi rendszer és emberi sorsok színterei is. A középkorban a börtönök sokszor a törvény eljárásainak kegyetlenségét hordozták magukban, és az ott raboskodók viszontagságai a korabeli társadalom mélységeibe engedtek bepillantást.
A börtönök kialakulása a XIV. században kezdődött igazán, amikor a középkori városok fejlődni kezdtek. Ezek a zárt intézmények különböző célokat szolgáltak: politikai foglyok, bűnözők, sőt, adósság miatt raboskodó emberek számára is helyet adtak. Az épületek formája és elhelyezkedése is sokat elárul a korabeli jogrendszerről; a legrosszabb állapotú börtönök a város peremén helyezkedtek el, míg a jobb körülmények között működők középen, a hatalom közelében voltak.
A középkori emberek hite és kultúrája szorosan összefonódott a börtönökkel, hiszen Isten büntetése és a bűnöktől való megtisztulás gondolata mindennapjaikban jelen volt. A börtönök falain belül rengeteg történet született, amelyek nemcsak a megpróbáltatásokról szóltak, hanem a hősiességről, az összetartásról és a reményről is. Az itt raboskodók közül sokan levélben keresték meg családjaikat, barátaikat, hogy kifejezzék fájdalmukat vagy éppen bátorítsák egymást a nehéz időkben.
A középkori börtönök tehát nemcsak sötét, nyomasztó helyek voltak, hanem a kor emberi sorsainak mozgatórugói is. Még ma is nyomot hagynak bennünket, amikor a múltat kutatjuk, vagy amikor a börtönök által kiváltott érzelmi reakciókkal foglalkozunk. A börtönök története gazdag és összetett, ahogyan a kultúráink is, és érdemes volna újraértékelni, hogyan alakította a múltunk a jelenünket.