A kolostorok a középkor szívében álltak, mint a hit és a tudás őrzői, miközben a társadalom fejlődésének meghatározó pillérei voltak. Ezek az épületek nem csupán vallási helyszínek voltak, hanem a kultúra és a civilizáció terjesztésének központjai is. A cloister, vagyis a kolostor zárt, csendes udvara ma is mesél nekünk a múlt titkos történeteiről.
A középkor folyamán a kolostorok jelentős szerepet játszottak a könyvgyártásban és az írásban, mivel a szerzetesek fáradhatatlanul másolták a klasszikus műveket, megőrizve ezzel a kultúra alapjait. Ezek a helyszínek az oktatás színterei is voltak; a szerzetesi iskolákban fiatalokat tanítottak, akik jövőbeni vezetők és tudósok lettek. A cloister falain belül nemcsak a vallás, hanem a tudományos tevékenységek is virágoztak, és a kor legnagyobb gondolkodói itt találták meg a nyugalmat a kutatáshoz.
A kolostorok művészeti öröksége is kiemelkedő. A gyönyörű freskók, szobrok és más műalkotások, amelyek a kolostorok falain díszelegnek, nemcsak a vallásos elméletek vizuális ábrázolásai, hanem a középkori emberek életéről és hitükről is árulkodnak. A cloister szépségei ma is lenyűgöznek minket, és bepillantást nyújtanak a középkori társadalom értékrendjébe.
Érdekes módon a kolostorok a középkor nem csupán vallásos, hanem politikai és társadalmi színterei is voltak. A hatalmas földbirtokosok gyakran szoros szövetségben álltak a kolostorokkal, támogatták azok működését, cserébe pedig a hívő közösség támogatta politikai ambícióikat. A cloister falai között tehát nemcsak imádságok, hanem stratégiák is születtek, amelyek képesek voltak befolyásolni a történelem alakulását.
A kolostorok nemcsak a múlt örökségének részét képezik, hanem élő példái is a hosszú távú gondolkodásnak. Az itt felnőtt gondolatok, a tudományos felfedezések és a művészeti alkotások mind hozzájárultak ahhoz, hogy a középkori kultúra gazdag és sokszínű örökséget hagyjon ránk. A cloister falain belül született nagyságok példát mutatnak arra, hogyan a tudás és a hit összekapcsolhat bennünket, és miként formálhatja saját történelmünket.