A háború pusztító hatásai nemcsak az emberi életekre, hanem a kultúrára és a történelem örökségére is súlyos következményekkel járnak. Az emberek által teremtett műalkotások, épületek és hagyományok fenntartása életbevágóan fontos, hiszen ezek nem csupán szép tárgyak, hanem identitásunk részei, múltunk tanúi. A fenntartás gyakran több, mint csupán a megmaradt tárgyak megóvása; ez egy híd a múlt és a jövő között, amely segít megérteni, honnan jöttünk, és hová tartunk.
Azokban a korszakokban, amikor a háború eluralkodik, a kultúra fenntartása különösen nehéz feladat. Az emberek gyakran kénytelenek elhagyni az otthonaikat, és ezzel együtt magukkal vinni a hagyományaikat is, vagy éppen ellenkezőleg, kénytelenek lemondani róluk. A háborúk során a történelmi helyszínek, műalkotások és archívumok gyakran károsodnak vagy megsemmisülnek, ami egy felbecsülhetetlen értékű kulturális örökség elvesztéséhez vezet. Például a háború sújtotta országokban a múzeumok, könyvtárak és kulturális intézmények gyakran célponttá válnak, hiszen az ellenséges felek számára a múlt eltüntetése a hatalom megszerzésének eszköze lehet.
Az iraki háború alatt számos ókori emlékhely, például Babilon vagy Nimrúd romjai szenvedtek el súlyos károkat. Ezek a helyszínek nem csupán régészeti jelentőséggel bírnak, hanem a mai iraki nép identitásának fontos részei is. Az ilyen helyeken történő károkozás a kultúra fenntartásának mulandóságát hangsúlyozza, és arra figyelmeztet, hogy a történelmünk és örökségünk megőrzése nem tekinthető magától értetődőnek.
A kultúráért való küzdelem tehát nemcsak morális, hanem gyakorlati kérdés is. A különböző nemzetközi szervezetek és a civil társadalom kezdeményezései a kulturális örökség megőrzésére a háború sújtotta területeken kiemelkedően fontosak. Az UNESCO, például, aktívan dolgozik a civilizációk közötti párbeszéd elősegítésén és a kultúra védelmének jogi kereteinek erősítésén, így próbálva megóvni azokat az értékeket, amelyekért érdemes küzdeni.
A kultúra fenntartása nemcsak a múltra vonatkozó feladat, hanem a jövőnk érdekében tett cselekedet is. A háborúk után a társadalmaknak szükségük van a felépülésre, és gyakran a kultúra szolgál a gyógyulás eszközeként. A közös emlékek és hagyományok segítik a közösségek összeforrását, és erősítik a társadalmi összetartozást. Az emberek újra felfedezik önmagukat, amikor a múltjukat képesek tiszteletben tartani és értékelni.
A fenntartás tehát nem csupán egy feladat, hanem hívás mindenki számára, aki hisz a kultúra erejében és annak megőrzésében. A háborúk során tanúsított bátorság nemcsak a harcmezőn, hanem a kultúra védelmében is megnyilvánul, és mindannyiunk feladata, hogy részt vegyünk e harcban. A történelmünk és kultúránk fenntartása nem a múlt iránti nosztalgia, hanem a jövőnk iránti felelősségérzet. Amikor az örökségünket megőrizzük, szebb és gazdagabb jövőt építhetünk magunk és a következő generációk számára.