A háború ideje alatt az önvédelem nem csupán fizikai cselekedetek sorozata, hanem mélyen gyökerező kulturális és történelmi kontextusban valósul meg. Az önvédelem fogalma sokkal régebbi, mint maguk a fegyverek, és minden kultúrában különböző formákban nyilvánul meg. Gondoljunk csak arra, hogy a múltban hogyan harcoltak a népcsoportok, hogy megóvják jogaikat, hagyományaikat, sőt, akár életüket is. A történelem során ezek a harcok nem csupán fizikai küzdelem voltak, hanem sok esetben identitásformáló események is, ahol a közösségi összetartozás és az önvédelem fogalma összefonódik.
Az önvédelem szerepe a háborúk során nem csupán a fegyverek használatáról szól. Például számos kultúrában a hagyományos harcművészetek és önvédelmi technikák kialakulása is szoros összefüggésben áll a közösségek történetével. A mozgásformák, a harci stílusok, és a tréningek mind azt az üzenetet közvetítik, hogy az egyének és a közösségek képesek megvédeni magukat a fenyegetésekkel szemben. Az önvédelem tehát nem csupán egyéni cselekvés, hanem a közösség összefogását is megtestesíti.
Történeti példák sokasága mutatja, hogy az önvédelem hogyan formálta a kultúrákat. A középkorban a falusi közösségek önvédelmi csoportokat alakítottak ki a porták védelme érdekében. A tradicionális néptáncok, dalok és mesevilág egy része szintén a védekezési technikák tanulmányozásából származik, amely a közösség identitását és egységét erősítette. A kultúra így nem csupán a háborúval szembeni védekezési mechanizmus, hanem egy olyan eszköz is, amely segít megőrizni a közösség szellemi örökségét a vészterhes időkben.
Ahogy időről időre visszatérünk a történelem lapjaira, és felfedezzük az önvédelem különféle formáit, úgy válik egyre világossá, hogy a kultúra és a történelem együtt alkotja azt a keretet, amelyben az egyének képesek védekezni. A harcok során gyülekező élmények, a veszteségek és győzelmek mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy milyen módon közelítünk az önvédelemhez a jelenben, és formálják a jövőnket. Az önvédelem oktatása és gyakorlása tehát sokkal inkább, mint egy készségek elsajátítása, egy lehetőség arra, hogy megőrizzük kulturális örökségünket, és identitásunkat olyan környezetben, ahol a fenyegetések állandóan jelen vannak.
A mai világban, ahol a háborús konfliktusok és a társadalmi feszültségek egyre inkább a napi élet részévé válnak, az önvédelem új értelmet nyer. Az embereknek nem csupán fizikai védelmet, hanem lelki erőt is kell keresniük a stresszel, a félelemmel és a bizonytalansággal szemben. Az önvédelem így a kultúra élő részévé válik, amelyben a múlt tapasztalatai segítenek a jelen és a jövő kihívásaival való megküzdésben.