A háború mindig is a legnagyobb kockázati játékok közé tartozott, ahol a tét nemcsak a területek, hanem emberek élete is lehetett. A hazárdjáték, mint fogalom, gyakran szimbolizálja ezt a kockázatot, hiszen a szereplők szinte minden lépésüknél megkérdőjelezik, hogy érdemes-e folytatni a játékot, amikor a következmények olyannyira súlyosak lehetnek. A kultúra és a történelem tükrében a háborúk folyamata fejezheti ki legjobban ezt a feszültséget, ahol a győztes mindent visz” mentalitás dominál.
A történelem során számos példa található arra, hogy a hazárdjáték szelleme miként hatott a konfliktusok alakulására. Gondoljunk például a második világháborúra, ahol a szövetségesek és a tengelyhatalmak között folyamatosan zajló stratégiai manőverek tulajdonképpen hasonlítanak a kártyajátékhoz, ahol a legrosszabb döntéseket lehetett a legrosszabb kéz kialakulása után hozni.
Az emberek nem csupán katonai taktikákat alkalmaztak, hanem kulturális elemeket is. A háborúk során a propaganda, mint hazárdjáték egy új formája, megváltoztatta a társadalmi normákat, elvárásokat és a közvélemény viszonyát a harc kozmológiájához. A művészet és a média mindig is kulcsszerepet játszott abban, hogyan formálták az emberek a háborúval kapcsolatos elképzeléseiket: a versek, könyvek, festmények révén sokszor a háború esztétikai értelmezését is igyekezték bemutatni.
Hazárdjáték és háború – kettejük közötti párhuzam nemcsak a tét, hanem a döntések komolysága miatt is szembetűnő. Az emberi psziché mélyén megbúvó kockázatvállalás, a győzelem utáni vágy és a boldogság keresése mind hozzájárul ahhoz, hogyan értelmezzük a történelmet és a kultúrát. Egy adott társadalomban a háború maradandó nyomokat hagy, amelyek kihatnak a jövő generációira is. A győztesek mítosza, a legyőzöttek fájdalma és a harcok története mind-mind olyan elemek, amelyek a társadalmi tudat részeivé válnak.
Ezáltal a hazárdjáték nem csupán egy szórakoztató tevékenység, hanem a kultúra és történelem szoros kapcsolatának lenyomata, ahol minden döntés, amelyet az emberek hoznak, jelentősége van. A háború kockázatos játéka folytatódik, miközben a történelem lapjain újabb és újabb fejezetek íródnak. Az ember mindig is a sorsának játékosa volt, és ebből a szempontból a hazárdjáték szelleme soha el nem halványul.