Vannak civilizációk, amelyeknek a puszta neve is misztikummal és nagysággal teli képeket idéz elénk. Az Inka és az Azték Birodalmak pontosan ilyenek. Gondoljunk csak a perui Andok titokzatos városaira vagy a mexikói felföld hatalmas templomaira. Két olyan birodalom, amely eltűnt a hódítók érkezésével, de örökségük máig hat, megkérdőjelezhetetlenül formálva a térség történelmét és kultúráját.
Történelem és felemelkedés
Az Azték Birodalom, amelynek központja a mai Mexikóváros helyén fekvő Tenochtitlán volt, viszonylag rövid idő alatt emelkedett ki. A 14. században még csak egy kisebb törzs voltak, de ügyes szövetségkötésekkel és katonai hódításokkal a 15. századra Közép-Amerika egyik meghatározó hatalmává váltak. Társadalmuk hierarchikus volt, élén a királlyal és a papokkal, gazdaságuk alapja a mezőgazdaság, különösen a kukoricatermesztés volt, amelyet gyakran úszó kerteken” (chinampas) műveltek a tavakon. Adórendszerük kiterjedt volt, az alávetett népeknek jelentős mennyiségű terményt és áldozatot kellett szolgáltatniuk.
Az Inka Birodalom, vagy Tawantinsuyu, ezzel szemben Dél-Amerikában, az Andok hegység vonulatai között terjeszkedett el, ma Peru, Ecuador, Bolívia, Argentína és Chile területén. A 13. században kisebb királyságként indultak Cuzco környékén, de a 15. századra, különösen Pachacútec inka uralkodó idején, óriási birodalommá nőtték ki magukat. Az inkák briliáns szervezők voltak. Központosított birodalmat építettek ki, lenyűgöző úthálózattal, amely lehetővé tette az áruk és információk gyors áramlását. Gazdaságukat az állami elosztás és a teraszos földművelés jellemezte, amely a meredek hegyoldalakon is lehetővé tette a termelést. Az inka társadalom is szigorúan hierarchikus volt, élén az inkával, akit isteni eredetűnek tartottak.
Kultúra és civilizációs vívmányok
Mindkét birodalom rendkívül gazdag és összetett kultúrával rendelkezett. Vallásuk központi szerepet játszott az életükben, és gyakran járt együtt emberáldozatokkal, bár ennek mértéke és jellege eltért a két kultúrában. Az aztékok panteonjában fontos szerepet játszott Huitzilopochtli, a nap és háború istene, valamint Quetzalcoatl, a tollas kígyó. A nagyméretű piramistemplomok az azték városok jellegzetes építményei voltak.
Az inkák főistene Inti, a napisten volt, az inka uralkodót az ő leszármazottjának tekintették. Építészetük monumentális és precíz volt, kőfaragási technikájuk páratlan, amit Machu Picchu és Sacsayhuamán falai is bizonyítanak. Az inkák nem használtak írást a mi értelemben, de a quipu nevű csomós zsinórok rendszerével tartották nyilván az információkat, legyen szó népszámlálásról, adókról vagy történeti eseményekről.
Mindkét civilizáció fejlett ismeretekkel rendelkezett a csillagászatban és a matematikában. Az aztékok különösen pontos naptárrendszert dolgoztak ki, amely a mezőgazdasági ciklusokat és a vallási ünnepeket követte. Mérnöki képességeik is kiemelkedőek voltak, gondoljunk az aztékok vízellátó rendszerére vagy az inkák szeizmikus technikáira, amelyek révén épületeik túlélték a földrengéseket.
Ezek a birodalmak nem csupán hatalmas kiterjedésük és katonai erejük miatt lenyűgözőek, hanem azért is, mert az általuk létrehozott kulturális és társadalmi struktúrák az akkori világban egyedülállóak voltak. Örökségük ma is él az utódaikban, a nyelvben, a szokásokban, az archeológiai emlékekben, amelyek továbbra is mesélnek erről a két felejthetetlen birodalomról.