Az arisztokrácia az Újkorban nemcsak társadalmi osztályt jelentett, hanem egy életérzést, egy különleges létmódot, amelyet a hatalom, a gazdagság és a presztízs határozott meg. Ez az elit réteg nem csupán birtokolta a földeket és a címeres rangokat, hanem formálta a kor szellemiségét és politikai irányvonalait.
Az Újkorban az arisztokrácia kulcsszereplője volt az udvarok fényűző világának, a pompás kastélyok és parádés viseletek kultúrájának. Ebben az időszakban a régi nemesi családok igyekeztek megőrizni befolyásukat a gyorsan változó világban, miközben új gazdasági lehetőségeket is kihasználtak, például a gyarmati kereskedelem révén.
Az arisztokrata élet nemcsak előjogokat, hanem szigorú kötelezettségeket is magában hordozott. A családi hagyományok tisztelete, a társadalmi megjelenés és a neveltetés mind hozzájárultak ahhoz, hogy az elit tagjai élesen elkülönüljenek a köznéptől. Az arisztokrácia tehát egy olyan különleges világ volt, amely egyszerre volt vonzó és távolságtartó, egyfajta színpad, ahol a hatalom és a gazdagság játéka zajlott.
Az Újkor arisztokráciája kifejezetten érzékletes példája annak, hogyan formálták a társadalmi struktúrák és az egyéni sorsok egymást, miközben a történelem nagy hordalékában egyedi, megismételhetetlen arcokat adott az embereknek. Ez a világ egyszerre ragadta magával a kortársakat és alkotott meg egy örök emléket a múltban.