A Lovasság Szerepe az Újkori Társadalomban
Az újkor hajnalán a lovasság nem csupán egy katonai egység volt, hanem a társadalmi és kulturális identitás megtestesítője. Ahogy a lovak patkóinak dobogása végigkísérte a csaták zaját és a városok utcáit, úgy vált a lovasság a hatalom, a szabadság és a hősies szellem szimbólumává.
Ebben az időszakban a lovasság iránti rajongás túlmutatott a hadviselés technikai oldalán, hiszen a lovaglás képessége, a lóval való összhang a nemesi osztály kiváltsága volt, amely elkülönítette őket a paraszti tömegtől. A lovasság megjelenése az utcákon vagy a harcmezőn mindig is azt a varázslatos érzést keltette, hogy a tradíció és az erő elegye formálja az embert.
Az újkori társadalomban a lovasság helye tehát kettős volt: egyrészt fegyelmezett katonai alakulatot jelentett, másrészt pedig a személyes szabadság, a bátorság és a nemesi értékek hordozóját. Amikor a lovas katona felpattan a lóra, szinte egy időutazásra indulunk, vissza azokra a korokra, amikor a lovasság ütemes lépteivel írták meg a történelem fontos fejezeteit.
Ma, amikor a lovasság már nem képezi hadseregünk gerincét, mégis megőrizte varázsát a hagyományőrzésben és a kultúránkban. Az újkori lovas hadtestek története azokat a pillanatokat idézi, amikor az ember és ló egybeforrva védelmezte értékeit, és megmutatta, hogy a szabadság és a bátorság patkónyomokban is örök üzenetet hordoz.