Az új politikai program nem csupán intézkedések és törvényjavaslatok sorozata – sokkal inkább egy szellemi irányváltás, amely mélyen gyökerezik kultúránkban és történelmünkben. Nem véletlen, hogy minden jelentős forradalom először az eszmék birodalmában kezdődött. Ott, ahol a történelem eseményei összeérnek az emberek lelki világával, ahol a nemzeti identitás és a közös múlt találkozik a jövő lehetőségeivel.
Ha visszatekintünk a magyar történelem nagy pillanataira – 1848, 1956 –, világossá válik, hogy nemcsak fegyverek és nyilatkozatok hozták el a változást, hanem mély, átgondolt kulturális párbeszéd előzte meg őket. Ma sincs ez másként. Az új politikai program most is azokból az értékekből táplálkozik, amelyeket közösen építettünk fel évszázadok során. A múlt nemcsak tanító, hanem inspiráló erő is: rámutat arra, hogy a nemzet megújulása a kultúra felszabadításán keresztül történik.
A forradalom csírái ma könyvekben, színházi előadásokban, zeneművekben lüktetnek. A kultúra nemcsak szórakoztat – formálja a gondolkodást, kérdéseket vet fel, és megérinti az emberek szívét. Egy jól megfogalmazott vers vagy színházi jelenet olykor erősebb löketet adhat a társadalmi változásnak, mint bármilyen politikai kampány. Ez az a tér, ahol az új politikai program elsőként megmérettetik: ha nem tud rezonálni a nemzet kulturális tudatával, nem tud gyökeret ereszteni.
A történelem során a kultúra mindig is védőbástya volt a nemzeti öntudat számára. Amikor idegen hatalmak próbálták elfojtani a magyar szellemet, a költészet, a festészet és az irodalom váltak a lázadás eszközeivé. Ma is ezt látjuk – az új politikai program nem lehet sikeres anélkül, hogy ne építene a magyar kulturális örökségre, és ne nyújtana lehetőséget annak megújulására. A cél többrétegű: megérteni a múltat, felismerni a jelen kihívásait, és ezekből kiindulva felépíteni a jövő társadalmát, amelyben a kultúra nem háttérben meghúzódó díszítőelem, hanem a politikai változás mozgatórugója.
Ezért nem lehet figyelmen kívül hagyni a nemzet szellemi múltját. A történelem egymásra épülő eseményeiből egy új világ rajzolódik ki, ahol a kulturális értékek alapkövei az új politikai program egészének. A forradalom nem mindig az utcákon kezdődik – sokszor egy könyvtár csendjében, egy kiállítás festményén vagy egy fiatal költő első versében. Ezt a valóságot kell felismerni és támogatni, mert ebből születik meg az a jövő, amelyben valódi változás lehetséges.