A Felvilágosult abszolutizmus egy olyan politikai és kulturális irányzat, amely a 17-18. században bontakozott ki Európában, különösen Franciaországban, Ausztriában és Poroszországban. E korszak jellegzetessége, hogy a monarchák a felvilágosodás eszméit ötvözték az abszolutista kormányzattal. A felismerés, hogy a hatalom felelősséggel jár, és a tudományos ismeretek népszerűvé válása alapvetően formálta a korszakot.
A felvilágosult abszolutizmus középpontjában álló uralkodók, mint például II. Frigyes porosz király vagy Mária Terézia, nem csupán a politikai stabilitásra törekedtek, hanem a társadalom jólétének előmozdítására is. Az uralkodók gyakran hívták segítségül a tudósokat és filozófusokat, hogy javítsák az országok kormányzását. Mindez következményeként a kultúra virágzásnak indult. A tudományok, a művészetek és az oktatás iránti elköteleződés teret adott a szabad gondolkodásnak.
Ez a politikai atmoszféra hozzájárult a középosztály megerősödéséhez, amely a felvilágosodás eszményei révén a társadalmi hierarchia újraformálásáért küzdött. Az egyesült, modern államok kiépítése és a jogi egyenlőség eszménye megfogalmazódott, ami a polgári jogok kiterjesztéséhezvezetett. Az intézkedések középpontjában állt az oktatás reformja, a közszolgáltatások fejlesztése és a gazdasági növekedés ösztönzése.
Az irodalom is gazdagon virágzott ebben az időszakban. Híres írók és gondolkodók, mint Voltaire, Rousseau és Montesquieu munkássága a társadalmi kérdésekre és a kormányzás alapszabályaira irányította a figyelmet. Műveik nagy hatással voltak a közvélemény formálására, és hozzájárultak a felvilágosult abszolutizmus eszméjének elterjedéséhez. A kultúra sokszínűségének megerősödése ugyanakkor feszültségeket is szült, és előkészítette az utat a politikai forradalmakhoz.
Azt is fontos kiemelni, hogy a felvilágosult abszolutizmus bár a tudomány és a művészetek felélesztését tűzte ki célul, nem mentes a kritikáktól. A hatalom centralizálása és a szólásszabadság korlátozása gyakran egyfajta ellentmondást szült a felvilágosodás eszméivel. E paradoxonok figyelembevételével a korszak öröksége a mai napig hatással van ránk: a modern demokrácia alapelvei sok esetben visszanyúlnak a felvilágosult abszolutizmus korához.
Így a felvilágosult abszolutizmus nem csupán egy történelmi szakasz, hanem egy kulturális jelenség is, amely alapvetően formálta a modernebb társadalmak fejlődését, jelentős hatással volt a politikai és kulturális diskurzusra. Az eszmék, amelyeket ezen időszakban fogalmaztak meg, a mai napig relevánsak, és emlékezünk rájuk, miközben a múltra irányuló tudományos igényességgel és kreatív gondolkodással nézünk szembe a jelen kihívásaival.