A Laissez-faire gazdaságpolitika, mely a hagyj dolgozni” elvén alapul, jelentős hatással volt az Újkori Európa fejlődésére. Az ipari forradalom idején, amikor az Európa belső gazdasági struktúrái átalakultak, a laissez-faire politika lehetővé tette a szabadpiaci mechanizmusok érvényesülését. Ezzzel párhuzamosan a kultúra is egy új irányvonal felé mozdult el, ahol az egyéni kreativitás és innováció virágzásnak indult.
A laissez-faire elv elterjedése elősegítette a vállalkozói szellem kialakulását, és a gazdasági verseny csillapította a kereslet és kínálat közötti ellentmondásokat. A kultúra e változásokat érzékelve új aspektusokat kapott. A művészetek terén a romantikus mozgalom, a realizmus és a szimbolizmus olyan irányzatok, amelyek a szabad gondolkodás, az önkifejezés és az egyéni tapasztalatok fontosságát hangsúlyozták.
Történelmileg nézve, a Laissez-faire gazdaságpolitika a 18. század végén és a 19. század elején bontakozott ki, s a klasszikus közgazdaságtan alapköveivé vált. Adam Smith, a „láthatatlan kéz” mintájára, azt sugallta, hogy az egyéni érdekek előreviszik a közjót. Ez a gondolkodásmód nemcsak a gazdasági életben, hanem a társadalmi normákban is gyökeret vert, megkérdőjelezve a hagyományos hatalmi struktúrákat.
Ahogy a Laissez-faire elvek kezdtek beépülni a köztudatba, a politikai diskurzusok is megváltoztak. Az emberek kezdtek rájönni, hogy az államnak vissza kell vonulnia a gazdasági életből, hogy a szabad verseny révén mindenki számára előnyös lehetőségek nyílhassanak meg. A gazdasági fejlődés így párhuzamosan járt a politikai és társadalmi mozgalmak terjedésével, mint például a liberalizmus és a munkásmozgalmak, amelyek a társadalmi igazságosságra és a munkavállalói jogok védelmére fókuszáltak.
Az e korszak alatt íródott művek, mint például Charles Dickens regényei, tükrözték a laissez-faire elvek társadalmi következményeit. A társadalmi egyenlőtlenségek felnagyítása és a munkásosztály szegénysége éles kritikát kapott, rávilágítva arra, hogy a szabadpiac nem minden esetben juttatja el a közjót a társadalom minden tagjához.
A Laissez-faire gazdaságpolitika kulturális hatásai tehát messze túlnyúlnak a puszta gazdasági kicsengésen. E filozófia nyomán nemcsak a gazdasági terület, de a kultúra és a társadalom szövetének is jelentős átalakulásán ment keresztül, lehetővé téve új irányzatok és eszmék születését. Az Újkori Európa így nem csupán a gazdasági érdekek, hanem a kulturális értékek szempontjából is gazdag örökséget hagyott hátra.