A Vatikáni Zsinat, amely 1962-től 1965-ig zajlott, nem csupán a katolikus egyház életére gyakorolt mély hatást, hanem a kultúrára és a történelemre is, amelyben élünk. Ez a zsinat a modernizáció jegyében fogant, és célja az volt, hogy a katolikus tanításokat és gyakorlatokat a kortárs világ kihívásaihoz igazítsa. A Vatikáni Zsinat, más néven II. Vatikáni Zsinat, új irányvonalakat teremtett nemcsak a vallási közösségek, hanem szélesebb értelemben a társadalom számára is.
A zsinat egyik legfontosabb eredménye a szertartások nyelvi megújítása volt. A latin nyelv helyett a helyi nyelvek használata lehetővé tette, hogy a hívek jobban megértsék a miséket és a vallási szertartásokat. Ezzel nőtt a közösséghez való tartozás érzése, és a vallás is közelibbé vált az emberek mindennapi életéhez. A kultúra tehát közvetlenül érintett volt, hiszen a zsinat révén a művészet, a zene és a nyelv is új életre kelt.
Emellett a Vatikáni Zsinat nyitottabbá tette a katolikus egyházat más vallások és felekezetek felé. A zsinat során nagy hangsúlyt fektettek a vallások közötti párbeszédre, amely hozzájárult a társadalmi tolerancia és a kölcsönös megértés erősödéséhez. Ez a vallási pluralizmus elismerése a kultúrák közötti hidakat építette, így a Vatikáni Zsinat hatása nemcsak a katolikus hívők, hanem minden ember életére kiterjedt.
A történelem szempontjából a Vatikáni Zsinat jelképezi a 20. század második felében végbemenő radikális társadalmi és politikai változásokat. A zsinat a hidegháború idején zajlott, amikor a világ politikai térképe folyamatosan átalakulóban volt. A zsinatra való nyitottság és a reformok szükségessége válasz volt a globalizációval, a technológiai fejlődéssel és a társadalmi mozgalmakkal szemben. Az egyház így próbálta megtartani relevanciáját a modern világban, ami óriási hatással volt történelmi eseményekre és a kulturális diskurzusra.
A zsinat szellemisége ma is érezhető, hiszen a katolikus egyház folyamatosan keresi a lehetőségeket a társadalmi változásokkal való lépést tartani. A Vatikáni Zsinat tehát egy korszellem, amely folytatásra és új értelmezésekre készteti a hívő közösséget, és elgondolkodtatja a kultúra és a történelem összefonódásáról. A történelem eseményei és a kulturális átalakulások elkerülhetetlenül együtt járnak, és a Vatikáni Zsinat óta egy világot élünk, ahol a vallás és a kultúra kölcsönhatása mindennapjainkban formálódik.